Címerhatározó/Szekér címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Szekér családok címerével foglalkozik.

---

Szekér 1627

Szekér Benedek címere, 1627. november 27.

Bauer:

A ... Trombitás családdal az idők folyamán különböző házasságok révén többszörösen is rokonságba került a szintén Noszlopon élő Szekér família, melyről az első hitelesen alátámasztható információkat az 1627-es armálisuk szolgáltatja.

...

A család eredethagyománya szerint ősük török katona volt, aki átállt a keresztények oldalára, megtelepedett nálunk, és magyar nőt vett feleségül. Az uralkodó pedig hadiszállítói érdemeiért jutalmazta nemességgel, s erre utalna a családneve is, ami az esetében a címerben is szereplő szekérrel egyezik.

Az azonban az armálisból már bizonyosan tudható, hogy II. Ferdinánd király Prága várában, 1627. november 27-én a korábban nemtelen (ignobilis) jogállású Szekér Benedeknek, és általa Lukács és Benedek nevű fiainak, továbbá István nevű testvérének nemességet és címert adományozott. Az armálison található kihirdetési záradék csak részben olvasható, de a zalai nemességvizsgálati iratokban megtalálható. Ezek szerint a címereslevelet Zala vármegye közgyűlésén, 1628. február 3-án (Zala)Szentgróton hirdették ki, a záradékot pedig Tötössy Gábor Zala és Somogy vármegyék jegyzője vezette rá. A Szekér család tulajdonában napjainkban is megtalálható, 47x65 cm méretű címereslevél jó állapotú, csak néhol – a hajtások mentén – halványult el kissé az írás szövege. A hitelesítésére használt, természetes színű viaszcipóban elhelyezett magyar királyi titkospecsét kissé törött, peremének egy kisebb darab hiányzik.

A nemesítést követő időszakból kevés adat áll a rendelkezésünkre, amelyekből a család sorsát csak nagy vonalakban vázolhatjuk fel. Ezek főként az MNL Veszprém és Zala megyei levéltáraiban található nemességvizsgálati iratokban és nemesi összeírásokban,32 valamint – szintén viszonylag csekély adattal – a genealógiai szakirodalomban lelhetőek fel.

A címer leírása: kékkel és vörössel vágott kerek talpú pajzs felső, kék mezejében a vágásvonalra helyezett arany búzakéve áll. Az alsó, vörös mezőben zöld talajon rúdjával jobbra forduló teherszállító szekér áll. A pajzson elhelyezett, jobbra forduló pántos sisak koronájából kék dolmányos, fekete szakállas, magyaros fekete kalapot viselő férfi emelkedik ki, aki bal kezét csípőjén tartja, jobbjában három arany búzakalászt tart. Sisaktakarók: vörös-ezüst és vörös-arany.

Az armális kiállítását követően további információk sem a nemeslevél adományosáról, Szekér Benedekről, sem István nevű testvéréről nincsenek. Mivel az oklevelet a kiállítást követő évben Zala vármegye hirdette ki, ezért ebből tudható, hogy ekkor az adományos(ok) is Zala vármegyében laktak. Csak évtizedekkel később, 1656-ból és 1660-ból származnak további adatok, amikor egy bizonyos Szekér Benedek hajdú szerepel, mint a pápai Hosszú utca 39-es számmal jelölt házának (a mai Deák Ferenc u. 11. számú ház helyén) tulajdonosa.33 Ugyanezekben az években a város lakosságát felsoroló listákon is megtalálható az ő neve, szintén hajdúként.34 Ekkor már minden bizonnyal – az armálisban szintén szereplő – ifjabb Benedekről van szó. Több azonban sem róla, sem az esetleges leszármazottairól nem tudható, az írott források nem említik őket.

A Veszprém és Zala vármegyékben a 18. században és a 19. század elején lefolytatott nemességvizsgálatok alkalmával az armálisban szereplő Lukács utódainak nemességét vizsgálták. Ezekből tudható, hogy Lukács és az ő fia Gergely a Doba és Noszlop között egykor fekvő és a török időkben elpusztult Meréte településen élt nemesek voltak. Gergely neve szerepel az 1666-ban készített nemesi összeírásban a noszlopi nemesek között. (Minden bizonnyal oda jegyezték be az összeírásban külön fel nem tüntetett merétei nemeseket is.) Gergelynek Mihály és István nevű fiai ismertek.

Közülük Pápán lakott István, akinek András nevű fia 1712-ben lett a városi csapócéh tagja. Szekér Andrást később csapómesterként, 1715-ben pedig – ismeretlen okból – eltiltott csapóként, mint adózót említettek Pápán. András később Tapolcafőre költözött, János nevű fia – aki 1715-ben született Pápán – is Tapolcafőn élt 1754-ben. János fiai János és József szintén Tapolcafőn laktak 1794-ben. Szőlőjük és pincéjük volt a Balaton mellett, a bácsi hegyen. Ezt az 1794-es nemességvizsgálat tanúi szerint dédapjuktól, Istvántól örökölték. Leszármazottaik 1846-ban is élnek Tapolcafőn, ekkor a nemesi összeírás a család hat férfitagját jegyezte fel.

Az egykor Merétén lakó Gergely másik fia volt Mihály, aki Meréte elpusztulásakor költözött Noszlopra. A nemességvizsgálatban meghallgatott tanúk szerint Mihály részt vett Buda 1686-os visszafoglalásában is a Veszprém vármegye által kiállított katonák között. Az armális – szintén a tanúk szerint – az ő birtokában volt Noszlopon. Ennek ellenére a helyi, 1696- os jobbágyösszeírásban feltüntették a nevét. Nemességét ezt követően igazolhatta, mert később már nem említették a jobbágyok között sem őt, sem a család más tagjait. Mihály fiainak, Andrásnak, ifjabb Mihálynak, Györgynek és Istvánnak voltak az utódai a későbbi évszázadokban Noszlopon népes Szekér család leszármazottai.

Az említett Andrással és Györggyel valószínűleg azonos az a Szekér András és György noszlopi lakosok, akik bemutatták Veszprém vármegyének – további rokonaikkal egyetemben – az eredeti armálist 1741-ben nemességük igazolására. A címereslevél és további nemességvizsgálat alapján a vármegye 1743. január 16-án nemességigazolást adott a család tagjainak. Ezt még ugyanazon év május 8. napján kihirdette Fejér vármegye a Noszlopról Alcsútra (ma Alcsútdoboz) költöző István – Mihály fia –, illetve az ő fiai, Mihály, Márton, Pál és György nevében. Ugyanezt a veszprémi bizonyságlevelet hirdette ki 1770-ben Pest vármegye is Szekér István, valamint fiai, Mihály, Márton, Pál és György kérésére.

1786. augusztus 3-án – Zala vármegye vizsgálata alapján – a család nemességét legfelsőbb helyen is megerősítették.36 Ebben az időszakban, 1791-ben élt a családból Szekér Benedek, aki gróf Széchényi Ferenc jogtanácsosa volt.

1832. május 25-én az 1743-as veszprémi bizonyságlevelet átírta és újra kihirdette Fejér vármegye az Alcsúton lakó Szekér Ádám, a Pest megyei Izsákon (ma Bács-Kiskun megye) lakó Márton, a Kiskunhalason lakó Sándor, Benedek és István, továbbá a Győr megyei Rétalapon élő István kérésére.

1846-ban az utolsó nemesi összeírás alkalmával Noszlopon 7 Szekér családfőt írtak össze. Minden bizonnyal éltek ekkor és a későbbiekben is utódaik a Noszlopról a 18. században Fejér, Győr és Pest vármegyékbe elszármazott családtagoknak is.

A Szekér család tagjai a 19. század második felében és a 20. században is nagy számban éltek Noszlopon. Napjainkban az „ősi fészeknek” számító településen már nem, de Veszprém megyében máshol, illetve az ország egyéb területein, köztük Budapesten is élnek a leszármazottaik.3

• Irodalom:

Bauer Marcell: Két kevésbé ismert címereslevél és családjaik: a noszlopi Trombitás és Szekér família. Turul 2022/1. 38-43. [1]

• Külső hivatkozások:

---

Szekér 1652

Tiheméri Szekér István és felesége Deák Zsófia, valamint fiai Mihály és István, valamint rokona Szekér Tamás az 1652-ik évben nemességet szerezvén, azt még ugyanazon évben Tornavármegye közgyűlésén kihirdetette.

• Irodalom:

KEMÉNY LAJOS: KÉPÍRÓ TIHEMÉRY MIHÁLY, Művészet, Tizenegyedik évfolyam, 1912, Nyolcadik szám, p. 321-328.

• Külső hivatkozások:

[2]

Lásd még Tiheméri címer

---

Rövidítések

Lásd még:

• Címerhatározó