Ch
Hat. kulcsok
EGY (I.)
OSZ (I.)
Mutató

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Tallóci, Thallóczy család címerével foglalkozik.


bánfi Tallóci szerkesztés

 
Ch→
 
Ch→
 
Ch→
 
Ch→
 

A tallóci Bánffy család elsősorban T(h)allóci néven ismert.

Pallas n. lex.:

"A B.-család tallóci ága dalmát eredetü. Mikor Zsigmond király a vesztett nikápolyi ütközet után 1396. menekülni volt kénytelen, akkor János raguzai polgár hajójával nagy szolgálatokat tőn neki. Azért Zsigmond Magyarországba hívta, itt neki és fiainak terjedelmes birtokokat adott és az ország legfőbb hivatalaira emelte őket.

Birtokuk után irták tallóci előnévvel magukat. Kiválóbb tagjai: János, a hős vránai perjel. 1440-ben Murád szultán nagy seregét Nándorfehérvárnál győzelmesen visszaverte. Ferenc, részt vett a várnai (1444.) és a rigómezei (1448) ütközetekben, itt esett el Hunyadi János oldalán harcolva. Utódai, valószinüleg mert elődeik között bánok is voltak, felvették a Bánffy nevet. B. Boldizsár, egyik hadvezére I. Ferdinándnak, kit drága jutalomért szolgált bizonyára és kit 1526. ő s Báthory Istvánnal együtt még többen hivták meg magyar királynak. 1530-ban segítette Roggendorfot, hogy Budát vegyék el János királytól és akkor katonái serkentésére Nádasdyval bajvívásra állott ki, de egyikök sem győzött. 1535. elfoglalta Ferdinánd részére Szatmárt, azt kirabolta s félgyujtotta. Zápolya halála után B. arra buzdította Ferdinándot, hogy foglalja el az egész országot. Fels Lénárt seregéhez csatlakozott egy izben és részt vett Visegrád és Vác feldulásában. Midőn Fels Budát kezdte ostromolni, B. azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel az ostrommal, mert a jól felszerelt várat úgy sem lehet a téli időszakban bevenni. E tanácsért Fels B.-t hadi törvényszék elé állította és seregéből elkergette. Mi lett ezután belőle s hova lett, erre adataink nincsenek. B. János, 1848. Bem tábornok egyik legkedveltebb hadtestparancsnoka volt. Rendkivül erélyes, szigoru, gyors és ügyes tervező, a kivitelben merész, bizonyára a szabadságharc egyik legkiválóbb hőse lesz vala, ha betegsége a harctérről el nem vonja az ügy nagy kárára. Megh. 1852. A B. család egyes tagjairól nem tudhatni a hiányos történeti adatok miatt, hogy melyik ágba tartozik.

B. Gergely, erdélyi tekintélyes főúr volt János Zsigmond híve, kinek törökországi utjáról könyvet is irt: Második János, Magyarország választott királyának második Szulejmánhoz menetele rendje és módja 1566. (Megjelent Erd. Tört. Tárában.) B. Péter, brassói polgár és cserző-varga. Diarium, két ének, egy történet és naplójegyzetek maradtak utána. B. Márton, 1586-1626. történeti följegyzéseket irt, melyeket egy ismeretlen 1642-ig folytatott. B. László, szül. 1671. Krasznamegye főispánja volt. Történelmi jegyzeteket irt 1671-1740. (Megjelent a Történelmi Tárban 1882.)

Még két B.-ról tesz a történelem említést, de nem tudható, vajjon ebbe a családba tartoznak-e? Az egyik B. Lukács, 1151-1175. egri püspök volt, majd esztergomi érsek. Sokat tett arra, hogy a kormány megszüntesse a püspökségek betöltése körül támadt visszaéléseket, hogy a királyok lemondjanak a püspökök áthelyezésének jogáról és az egyház jószágainak világi célokra való fordításáról. 1169. a pápa és a király külön konkordátumban szabályozták a magyar egyház függő kérdéseit B. közbenjárásával. Egyik zászlóvivője volt a nemzeti politikának. Érdeme, hogy ő a Magyarországra vágyakozó Barbarossa Frigyes pápajelöltjével, Viktorral szemben, az olasz hazafiak által pártolt III. Sándort ösmerte el. Mikor II. Géza halálával III. István ellen, kinek gyámja volt, Manuel görög császár. a függetlenség veszélyeztetésével, II. Lászlót, majd IV. Istvánt tolta fel királyul, B. egyházi átokkal sujtotta a bitorlókat s nagy része volt abban, hogy a nemzet visszautasíthatta a bizánciak igényeit. Félt III. Béla görögösségétől is és semmiképen sem akarta fejére tenni Szt. István koronáját, ugy, hogy a koronázást ezuttal, a pápa felhatalmazásával, a kalocsai érsek végezte. 1175. a szentség hirében hunyt el; 1231-32. IV. Béla lépéseket tett szentté avattatása iránt s ha - ösmeretlen okokból - nem is ért el eredményt, az egyház ma is a boldogok közt tiszteli Bánffy Lukácsot. Bánffy aszkétaéletet folytatott ugyan, de kora legműveltebb férfiai közé tartozott, ki a párisi egyetemen végezte tanulmányait. Erkölcsössége és nagy tudománya által már ott magára vonta még egyes külföldiek, p. Mapes Valter figyelmét is. Albericus krónikája már életében szentnek nevezte őt. Becket Tamásnál nemesebb, mert tántoríthatlanabb, századának egyik legnagyobb férfia s kanonizáció nélkül is igazi szentje volt." (Pallas nagy lexikona)

Szabó:

A Tallóciak Sárkány rendhez fűződő kapcsolata indított el a címerük vizsgálatához. Bár Werbőczy Hármaskönyve szerint a „czímer nem szükséges kelléke, hanem csak javára szolgál a nemességnek. Magában véve ugyanis a czímer adományozása nem nemesít valakit…” (I. 6. 1., Csiky Kálmán fordítása)433 azaz a nemesség igazolásához a címer nem bizonyító erejű, azonban érdemes szfragisztikai–heraldikai elemzés alá venni a Tallóciak fennmaradt okleveleinek pecsétjeit is. A Matkó által később kiadott oklevelek némelyikén ugyanis megmaradt a pecsét, amely valamilyen címerábrázolást sejtet. Az MNL adatbázisában végzett kutatásom során a legjobb állapotú pecsétlenyomatot Matkó 1437. január 29-én, dalmát bánként – Frangepán János és özvegye, Katalin a király elleni, hűtlenségi ügyében – kiadott oklevelén találtam. 434 Azonban a bán a körpecsétjét fordítva nyomta bele a sárgás-barna viaszágyba öntött zöld viaszba, és mivel nem a család kihalásáról van szó, a kerektalpú címerpajzs képét 180 fokkal meg kell fordítani, azaz a talpára kell állítani (22. melléklet). Így az MNL adatbázisában megtalálható címerleírás ezért nem fogadható el, amely szerint ezen egy hosszában kettéosztott pajzs jobb (sic!) oldalán egy stilizált virág, baloldalán (sic!) egy álló alak lenne látható.

E vizsgálat kontrolljaként segíthetne még az I. Ulászló magyar király által 1440. június 15-én kibocsátott oklevél is, amelyet számos báró mellett, Tallóci Matkó is megerősített. Ezen is jó állapotú a pecsét, azonban a figurák nem felismerhetőek.435 Visszatérve az előbb említett 1437. január 29-i oklevél pecsétjére, ez alapján újra rekonstruálhatjuk a Tallóciak címerképét. Ezt először 1910-ben a Frangepán-oklevéltárban Thallóczy Lajos, Barabás Samu tette meg.436 Az oklevél átírása során egy pecsétleírást is közzétettek: „Kerektalpú hasított paizs alján korona. A jobb mezőben jobbra fordult ágaskodó, koronás, két farkú, ragadozásra kész oroszlán; a bal mezőben a hasítás vonalából kinövő koronás, kétfejű, kiterjesztett szárnyú félsas.”437 Az megállapítható, hogy az MNL adatbázisának címerleírása hibás. Szükséges a pecsét fényképét is alaposabban szemügyre vennünk.

Ugyanis Tallóci Matkó DF-DL 88 112 számú oklevelének pecsétlenyomatán a kerektalpú pajzs középen hasított. A pajzsmező mázai (fémek, színek) nem jelöltek, vonalazás, pontozás nélküliek. Azzal egyetérhetünk, hogy a címerpajzs jobb szélén a hátsó lábain ágaskodó, egymásba szimmetrikusan fonódó kettős, bojtos farokkal ábrázolt oroszlán alakját véljük felfedezni, amely háromágú koronát visel. A pajzs bal szélén kiterjesztett szárnyú, hosszú nyakú, fejével hátra forduló, kinyitott csőrű madár alakja körvonalazódik. Talán sas is lehet, ahogy ezt az előbb idézett címerleírás megállapította. Talán daru, amely a heraldikában a hűséget, valamint az éberséget jelképező madár, amely a várvédelemre és a határvédelmre is utalhat. De új elemet is véltünk felfedezni. Tallóci Matkó pecsétjén a pajzsmezőt középen egy hosszú, egyenes, vércsatornával rendelkező pallos hasítja két egyenlő részre, amely a méltóságával járó pallosjogra utalhat. Mert Tallóci Frank pecsétjein nem látunk pallost, sem cölöpöt, hanem címertanilag csak karót vagy szált a Matkóéval egyébként megegyező címeren. Hasonló ábrázolással Matkó 1440. október 1-én, a Körös megyei Grubosincon horvát–szlavón–dalmát bánként kiadott oklevelén, papírral fedett gyűrűspecsét lenyomatán jól látszik az oroszlán hátának körvonala.438 (23. melléklet)

A címerállatokat tekintve az oroszlán, a sas a leggyakoribb. Azonban Áldásy Lajos szerint a kettős farkú oroszlánt csak a 15. századtól ábrázoltak.439 Feltűnik a kettősfarkú oroszlán a magyarországi nemesi családok címereiben is, mint például a felső-szelestei Szelestey-, harinnai Farkas-, vingárti Geréb-család címereiben is.440 A kialakulása onnan eredt, hogy az oroszlánfarok díszítésekor a göndör fürtjeit ábrázolták úgy, mintha két farok volna. Legtipikusabb példája a cseh királyi oroszlán.441 Az is feltűnő, hogy a Tallóci címerben koronás oroszlánt látunk, amely nem a polgári származásra utal, hanem valószínűleg a királyhoz kapcsolódó nemesítésre, esetleg tisztségre vagy birtokadományra.

Érdemes elgondolkodnunk a Tallóci-címer raguzai eredetének lehetőségén is, mert a későbbi, 16. századi tekintélyes raguzai nemesi családok címerében is találhatunk oroszlánt és a félsast, azonban darut nem. A Binciola, a Croce-családi címerben oroszlánt, a Bassegli-családéban félsast. Az is megállapítható, hogy mindegyik címerpajzs tetején ötágú koronát találunk.442

Az is gyanítható, hogy ez az – akár Raguzából eredő, akár Zsigmond király által adományozott – Tallóci-címer családi címer lehet, mert a másik testvér, Tallóci Frank nándorfehérvári kapitányként és volt szörényi bánként 1440. május 20-án, a Körös megyei Zalatnokon és július 7-én, Szegeden, illetve kiadott oklevelén is hasonló körvonalú, papírral fedett gyűrűs pecsétlenyomatot látunk (24. melléklet).443 Az egyedüli különbség a címert kettéhasító pallos hiánya. Tallóci Frank szörényi bánként kiadott 1439. március 16-i oklevél papírral fedett gyűrűs pecsétjén viszont szépen látszanak a címer körvonalai (DFDL 253 329). Tallóci Frank 1432. augusztus 5-én, csanádi ispánként DF-DL 54 798 számú oklevelén elmosódott a pecsét, akárcsak az 1432. február 6-án, kevei ispánként és nándorfehérvári kapitányként kibocsátotton (DL 54 782).

A DF-DL 80 468 számú 1434. augusztus 13-i oklevélen, amelyet Tallóci Frank kevei ispánként bocsátott ki, ugyanez a címer látható jobbra döntve, a címerpajzs bal sarkára helyezett gótikus, tollbokrétával díszített csőrsisakkal kiegészítve, amely hasonlít a címerben lévő madár tolldíszéhez (25. melléklet). Habár a címer alakja elmosódik, az oroszlán kettős farkának körvonala jól azonosítható. Csakhogy a pecsét köriratán nem Frank, hanem Matkó neve olvasható, azaz Tallóci Frank Tallóci Matkó pecsétjét használhatta. A Zichy oklevéltár közlésében téves, hogy a pecsét Tallóci Franké lenne.

A Zichy oklevéltár VIII. kötete ezt az oklevelet 1435-re keltezi, amelyben egyébként Tallóci Frank mint kevei ispán, nándorfehérvári kapitány a thovankúti jobbágyainak és népeinek vitáját Bátmonostori Töttös László szentgyörgyi jobbágyaival és népeivel válaszott bírák elé utalja.444 A Zichy oklevéltár kötetében azonban a keltezés dátuma – az évszám eltérésen túl – feloldva augusztus 19.445 Ez is téves, mert 1434-ben az ünnep (augusztus 15) előtti legközelebbi feria sexta 13-án volt. 1435-ben pedig augusztus 12-én, nem 19-én.446 Az MNL adatbázisában lévő fénykép vizsgálata alapján pedig megállapítható, hogy ugyanarról az oklevélről van szó. Az is látható, hogy az évszám: 1434.447

Tallóci Matkó szlavón bánként 1435. november 12-én,448 illetve az 1436. július 15-én kiadott oklevelein töredékes pecséteket találunk.449 Az előbbin a pecsét nem értelmezhető felső töredéke maradt csak fenn, az utóbbin viszont elég jól kivehető a jobbra döntött címerpajzs bal sarkára helyezett gótikus csöbör sisak, illetve a pajzs bal szélén az ágaskodó oroszlán feje és mellső lábai. Albert király és Erzsébet királyné 1439. szeptember 17-én, Titelnél (Tüdőrév) kiadott oklevelén – a fennmaradt 15 pecsét között – megtaláljuk Matkó pecsétjét is, de a körirat épsége ellenére a címerpajzs talpa és a jobb sarka teljesen hiányzik, a bal szélén kivehető a madárszárny felső íve (26. melléklet). 450 A pecsétek között figyelmet érdemel Branković György despota vörös viaszba nyomott pecsétje is, amelynek fényképét megfelelően elforgatva felismerhető a szarvval ellátott csöbör sisak (27. melléklet).451

A Tallóci-címer új vizsgálata azért fontos adalék, mert Zsigmond király idejében indult meg a címeradományozások sorozata.452 Különösen a konstanzi zsinat kezdetével, amikor a király kíséretében számos magyar főúr vett részt.453 Áldásy Lajos áttekintő munkájában azonban nem tett említést a Tallóciaknak címeréről, mint ahogyan Bárczay Oszkár sem. A jelen adataink birtokában nem dönthető el, hogy a Tallóci-címer Raguzából eredeztethető vagy Magyarországon adományozta nekik Zsigmond király.

Jegyzetek:
433 Werbőczy 1990. 69.
434 DF-DL 88 112
435 DF-DL 13 554.
436 A Frangepán család oklevéltára. (In.: Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály, okmánytárak, harmincötödik kötet) Kiadják: Dr. Thallóczy Lajos, Barabás Samu. Első kötet 1133–1453. Budapest 1910. 276. (285. sz. okl). A továbbiakban: Thallóczy–Barabás 1910.
437 Thallóczy–Barabás 1910. 276.
438 DF-DL 44 302
439 Áldásy Antal: Címertan. Máriabesnyő–Gödöllő 2008.2 34. A továbbiakban: 2008.2
440 Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest 1897. 12. A továbbiakban: Bárczay 1897.
441 Bárczay 1897. 132.
442 Köszönöm Juhász Ágnesnek, aki rendelkezésemre bocsátotta címeres fényképeit.
443 DF-DL 55 204, DF-DL 55 215
444 Zichy 1895. 561–562. (385. sz. okl) 445 „feria sexta proxime ante festum assumptionis Marie, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo quinto” Zichy 1895. 562.
446 Lásd: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Budapest 1985. 145, 185. A továbbiakban: Szentpétery 1985.
447 Dr. Sebők Ferenc megállapítása nyomán.
448 DF-DL 35 952
449 DF-DL 35 953

450 DL 39 290
451 A despota címerképét egyébként az adatbázis meghatározhatatlannak jelezte.
452 Áldásy 2008.2 69.
453 Áldásy 2008.2 80
[1]

Siebmacher, Magyarország:

Wappen, a): In durch einen Pfahl gespaltenem Schilde vorne ein aus d. Spaltung ragender Adler, hinten ledig.

(Siegel d. d. 1431 des Matko de Ragusa. Kállay-Arch., im Nat. Mus. Bpesth, No. 652.)

Wappen, b): Ueber einer Blätterkrone durch einen Pfahl gespalten; vorne ein doppelschwänziger Löwe, hinen aus d. Spaltung ragend ein gekr. Adler. – Kleinod: Geschlossener Flug.

(Siegel d. d. 13. Aug. 1436 des Mathko Tallóczy, Banus v. Kroatien. R. A. Bpesth, D. O. 33165. – Diegel des Vorstehenden, d. d. 18. Juni 1442. R. A. Bpesth, 35578. D. O.).

Erloschenes altes Geschlecht, welches mit Mathko dieses Namens, welcher dann auch Banus v. Dalmatien, Krostien u. Slavonien war, in d. Jahren 1431, 1436, 1437, 1439, 1440 u. 1442 úr. auftritt, wie nicht minder, mit Frank Tallóczy, vorm. Banus von Szörény, im J. 1440.

(R. A. Bpesth, 13554, 33165, 33169, 33352, 34068, 35558, 35560, 35572.)

Siebmacher, Horvátország:

De Thalowcz (Talovac).

Wappen a): In durch einen Pfahl gespaltenem Schilde, vorne ein aus d. Spaltung ragender Adler, hinten ledig.

(Siegel d. d. 1431 des Matko de Ragusa [Thalowcz]. – Kálay-Arch. im nat. Mus. BPest. Nr. 652.)

Wappen b): Ueber einer Blätterkrone durch einen Pfahl gespalten; vorne ein doppelschwänziger Löwe, hinten aus der Spaltung ragend ein gekrönter Adler. Kleinod: Geschlossener Flug.

(Siegel d. d. 13. Aug. 1436 des Mathko de Thalowcz, Banus v. Kroatien. R. A. BPest D. O. 33165, u. d. d. 18. Juni 1442 desselben R. A. BPest. D. O. 35578.)

Es ist wichtig zu erwähnen, dass das Wappen sub a) vollständig übereinstimmt mit jenem der „Ade de Szentlélek” (siehe Artikel „Ade de Szentlélek” in diesem Werke.)

Als nach d. Schlacht bei Nicopolis König Sigismund im J. 1396 bemüssigt war zu fliehen, leistete demselben Johann, Bürger von Ragusa (aus d. Geschlechte Lukarević), grosse Dienste mit seinem Schiffe.

In der Folge berief ihn König Sigismund nach Ungarn, beschenkte ihm im Vereine mit dessen Söhnen, mit grossen Gütern, und bedachte sie mit d. höchsten Landesämtern.

Nach ihrer neuen Besitzung Topolovica im kroatischen Drauthale zwischen Grdjevac und Virovitica nahmen sie das Prädikat „de Thalowcz” an.

Johann de T. schlägt 1440 die grossen Schaaren des Sultans Murad bei Stuhlweissenburg.

Matko de Th. war 1434–1445 mit seinem Brüdern Banus v. Kroatien. – Petrus u. Franz de Th. waren ebenfalls 1445–1454 Bane v. Kroatien. Der genannte Franz de Th. tritt schon 1440 urkundlich als Ban von Severin auf, und fiel in d. Schlacht an Kosovopolje (Amselfeld), kämpfend gegen die Türken.

Mit diesem scheint das hervorragende Geschlecht der „de Thalowcz” erloschen zu sein.

Die magyaromanen Historiker nennen diese echt kroatische Familie „Thalóczy”.

Siebmacher-Suppl.:

Bánffy v. Tallócz. Wappen: Gegen d. rechten Schildesrand gekehrte Kralle mit nach aufwärts strebenden Adlerfedern, – links unterhalb begleitet v. einem breitendigen Kreuzlein.

Die erloschenen Bánffy v. Tallócz, sind dalmatinischen Ursprunges.

Als nach der verlornen Schlacht v. Nikapolis, König Sigismund, i. J. 1369 bemüssiget war zu ficken, leistete demselben. Johann, Bürger v. Ragusa, grosse Dienste mit seinem Schiffe.

In d. Folge, berief ihn dieser König nach Ungarn, beschenkte ihn, im Vereine mit dessen Sohne, mit ansehnlichen Gütern, und bedachte Beide, mit den höchsten Landesämtern.

Nach ihren neuen Besitzungen, nahmen sie das Prädikat „Tallócz” auf.

Als bervorragende Mitglieder dieses Geschlechtes, sind zu nennen: Johann, welcher 1440 die grossen Schaaren des Sultans Murad, bei Stulweissenburg schlug: Franz, gefallen im Gefechte v. Rigomező, – dessen Nachkommen den Namen „Bánffy” aufnahmen; Balthasar, einer der Heerführer des Königs Ferdinand I., ec. Ec. (A. Pallas nagy lexicona, II. 577).

  • Irodalom:

Pallas nagy lexikona.[2]

Szabó Pál: 1440 – Nándorfehérvár első oszmán–török ostroma és előzményei. Szeged 2014. SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR, TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA, MEDIEVISZTIKA ALPROGRAM (doktori értekezés) 88-92.[3]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [4]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Kroatien und Slavonien. [Horvátország és Szlavónia] [5]

Siebmacher: Wappenbuch. Der Adel von Ungarn (Supplementband.)[6]

  • Külső hivatkozások:


Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs