Recept mérete: 2691 bájt

Szakácskönyv

N


A XVIII. században kedvelt, keletről származó, könnyű mandulás sütemény.
Orosz-lengyel eredetű vékony, göngyölített tojáslepény. Nagyanyáink korában szívesen kínált előétel volt. Különösen a szabadságharc utáni időkben keletkezett irodalmi alkotásokban fordul elő gyakrabban.
A XVIII. század második felétől elegáns szállodák, éttermek kínálatában szereplő, francia városról elnevezett bársonyos mártás. Tojásételekhez és halakhoz szervírozták. Halkivonattal, rákvajjal és tengeri rákok húsával keverték.
Ürüragu főzelékkel
Régi magyar súlymérték. A lat 1/4 része, kb. 4,375 gr. XVII-XVIII. századi receptekben, szakácskönyvekben gyakori súlymeghatározás.
Mitológiai kifejezés, az antik istenek italát hívták így, üdőtőital-féleség, édes, zamatos folyadék. Finom, áttört (napjainkban turmixolt) gyümölcsléféle.

Nivernaise

szerkesztés
"Sárgarépa becsinált" olvashatjuk A XVIII. századi szakácskönyvekben. Mázzal bevont karotta és hagyma pecsenyelével.
nádcukor

Nagy csalán

szerkesztés
Urtica dioica L., reumás és húgyúti panaszok kezelésére, hajápolásra használt növény

Napra járó fű,

szerkesztés

(egyéb nevei: napra forduló fű, napra forgó fű, napra forduló, forgó, járó virág)

1. w:mezei katáng (Cichorium intybus L.)
2. w:kunkor (Heliotropium)
Rókagomba (nyúlfülű).
Lásd még: Mit-Mihez
Egyszerű ételek, amelyekkel - főleg az erdélyi asszonyok - fonás és beszélgetés közben (a fonóban) egymást kínálgatták (pl. sózott zsírral kent pityóka (burgonya) -, főtt kukorica, pogácsa).
Felvidéki és palóc étel, túró nélküli, a sztrapacskához hasonló galuskaféle.
Ilyennek írták le a régi leírások, receptek a jóízű kívánatos ételeket és italokat (pl. nyelízű zöldmáli - budai bor). Jelentését is a "jó nyelni" meghatározásból származtatják.
vagy NYUJJA - Régi leírásokban, receptekben a disznó hasi szalonnájához hozzánőtt hosszú izomdarabot jelenti. Káposztás és kásás ételekhez ajánlották.
Erdélyi, a leírások szerint jellegzetes lakodalmi pogácsa.